TAKARÉKSZÖVETKEZETI INTEGRÁCIÓ - A HÁLÓZAT

A kezdetben nemcsak jogi értelemben, hanem az üzletpolitikát tekintve is teljesen különálló takarékszövetkezetek a ’80-as évek végére jutottak arra az elhatározásra, hogy érdekeik érvényesítéséhez szorosabban együttmûködnek. Versenyképességük fokozása és tevékenységi körük bõvítése érdekében 1989-ben megalapították saját bankjukat, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.-t (Takarékbank). Szakmai fejlõdésük, valamint piaci helyzetük stabilizálása és országos érdekeik képviseletének összehangolása érdekében a takarékszövetkezetek 1990-ben létrehozták országos érdekképviseleti szervezetüket, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget (OTSZ).

A rendszerváltást követõ évek gazdasági helyzete, a tömeges vállalati csõdök hatására a takarékszövetkezetek még szorosabbra fûzték kapcsolatukat: 94 százalékuk az ún. Integrációs szerzõdés aláírásával 1993-ban létrehozta a Takarékszövetkezeti Integrációt. Ennek alapján felállították a stabilitást és a válsághelyzetek megelõzését szolgáló biztonsági alapjukat, az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot (OTIVA). Az Integrációs Szerzõdés a Takarékbank Rt.-t központi bankká minõsítette, és ennek megfelelõ jogosítványokkal és feladatokkal ruházta fel.

A Takarékszövetkezeti Integráció – melynek létrehozásában aktívan közremûködött a kanadai Desjardins takarékszövetkezeti mozgalom és az Európai Unió PHARE programjának Vidék Bankja projektje – új szakaszt jelent a takarékszövetkezetek fejlõdésében. Azóta folyamatosan javulnak gazdálkodási mutatóik, jobb lett a vidék pénzügyi szolgáltatásokkal való ellátása. A korszerû termékek bevezetése mellett az egyik leglényegesebb változás az, hogy a betétesek biztonságát az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) mellett az OTIVA is garantálja azáltal, hogy a takarékszövetkezetet, mint intézményt védi meg a válsághelyzettõl.

Az integráció megteremtette a vidéki lakosság, vállalkozók és intézmények globális ellátásának lehetõségét. 1998-ban az Integrációs Szerzõdés módosítása zajlott le. Az újabb módosításra 2004. márciusában került sor.

A TAKARÉKSZÖVETKEZETEK A JELENBEN

A takarékszövetkezetek megalakulásuk óta a vidék bankjai. Ez nem is lehetett másképp, hiszen a takarékszövetkezeti hálózatot jelentõ közel 1700 fiók 90 %-a olyan falvakban, illetõleg községekben található, ahol pénzügyi szolgáltatást szinte kizárólag a takarékszövetkezetek nyújtanak, így az ott élõ vidéki emberek számára akár megtakarításaik elhelyezésérõl, akár hitelügyeik intézésérõl volt és van szó mindig a takarékszövetkezetek jelentették és jelentik a megoldást.

Az integrált takarékszövetkezetek száma 158. A takarékszövetkezetek jelenleg az egyedüli 100 %-os magyar tulajdonban lévõ hitelintézetek, bankok. Hazánk Európai Uniós csatlakozásával egyre fontosabb szerepet kap a vidékfejlesztés, a kistérségek megerõsítése, a hátrányos helyzetû térségek fejlesztése. A takarékszövetkezeti integráció fontos stratégiai célja a kistérségi szerepvállalás. Ezt szolgálja az uniós pályázatok és támogatások közvetítése, a vidékfejlesztési programok finanszírozása Az uniós törekvéseknek megfelelõ gyakorlata a szubszidiaritás, azaz a lokális döntéshozatal, a helyi érdekek figyelembevétele. A kistérségekben, régiókban fontos a lokális érdek, a lokális döntés, a kistelepüléseken is elérhetõ szolgáltatás. 2003-ban a 10. évét ünneplõ Takarékszövetkezeti Integráció kistérségi bankként szeretne tovább menni, mert adottságai ebben a legjobbak. Valamennyi kistérségben van egy önálló, helyben dönteni és szolgáltatni tudó, tõkeerõs helyi takarékszövetkezet.

A Takarékszövetkezeti Integráció az Európai Unió pénzügyi piacán is törekedni fog a mindenkori helytállásra.